Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mennyi szuperkapacitású zseni veszett el ezidáig, csak azért, mert egyszerűen nem tudott kibontakozni. Rossz helyen született, rossz időben, rossz körülményekben, rossz emberek között...
Ime egy történet egy kis humorral megfűszerezve:
-Te nem csinálsz semmit a barlang körül! Minden munka rám vár! Csak ábrándozgatsz, állandóan találmányokon töröd a fejed!
-Asszony! Most fedeztem fel a kereket! Gurul is!
-Micsoda az?!
-Olyan szép kerek , mint a te feneked! He,he, he! Ezután mindenfelé a kereket fogják használni!
-Nem értem! Micsoda az?
-Hát...itt van egy a barlang előtt. Nézd meg, én készítettem. Eredj ki!
-Megy a nyavalya! Már egy hete itt ólálkodik a barlang előtt egy éhes fenevad.
-Nincs az már itt! Láttam, amikor elment.
-Tényleg? Na, akkor kimegyek!
Pedig az őskori fenevad dehogy is ment el! Az asszonyt azon nyomban bekapta.Csak annyi volt: Aajj,aajj...
A férj megkönnyebbülten fellélegzett:
-Aki a tudománynak áldozza életét, annak az asszony teher!
Kiment a barlang elé egy kis friss levegőt szívni, mert ő már akkor tudta, hogy az agytekervényeknek oxigénre van szükségük. Kint pedig továbbra is ott ácsorgott az a fenevad.
-Eredj már innét! Zavarsz a gondolkodásban! Kaptál enni, mit akarsz még?!
Az szép lassan elsomfordált, ő pedig teljesen átszelleműlve az eget nézte... nézte...Majd a barlang előtti földre köröket, vonalakat, jeleket rajzolt egy pálcával. Aztán megállt a keze, majd egész halkan motyogta:
-Megvan... igen... hogy hamarább ez nem jutott az eszembe...E= m c2... igen... ez az!
Ekkor a képe elszomorodott.
-Jaj, de kár! Sokezer év után valaki ezért nagyon híres lesz! Én pedig itt rohadok meg a kőkorszak kellős közepén! Hát, van igazság!?
