Találkozik a jó szellem és az aranyhalacska. A beszélgetés főképpen arról folyik, hogy az ember milyen csúnyán tud viselkedni.
-Tudod, nem kellemes ott a vízparton, a szárazon ficánkolni, és akárkit megkérni, hogy lenne szíves visszadobni engemet a vízbe.!
-Na, és én?! Én még kérni sem tudok, hogy húzza már ki kérem valaki azt a dugót a palackból!
- Persze, hogy neked sem könnyű! De figyelj most ide! A múltkor egy undok alak talált rám, amikor a kezébe vett, úgy a földhöz vágott, csak úgy nyekkentem!
-No, de miért?!
-Azért, mert nem voltam aranyból! A három kívánság már nem is érdekelte! De volt már úgy is, hogy meg akartak sütni.
-Azért velem is történt sok minden. Egyszer egy részeg talált meg. Amikor kihúzta a dugót, és látta, hogy a palackban nincsen pálinka, mérgesen a földhöz vágta, és az összetört!
- És te?!
-Mit tehettem?! Átköltöztem egy ép üvegbe. Hála, hogy az emberek mindent szétdobálnak!
-Azért, mégis a politikusoktól óvakodj a legjobban!
-Miért?
-Mert ők, akármilyen hülyék is, hatalmat akarnak, és állandóan valamilyen disznóságon törik a fejüket!
-Ebben igazad van! Velem is történt a múltkor egy eset, de én aztán tényleg jó rászedtem!
-Hogyan?
-Ez a pasas is hatalmat akart:.
-Hatalmat? Lehet ékezettel is?-kérdeztem tőle.
-Nem bánom én, csak siess már! -volt a türelmetlen válasz.
- Akkor itt van! Fogd ezt a hat almát!
-Mi ez! Te...te gazember! Én hatalmat akartam, te pedig nekem hat almát!- ordította dühösen.
-Te mondtad, hogy lehet ékezettel is!
